Gondoltam, hogy itt is meg kellene osztanom a sztorimat. Igencsak el vagyok maradva. :(

Egyszer, réges-régen, kitaláltam, hogy mekkora dolog lenne megcsinálni egy Ironman-t. Ültem a számitógép elött, tömtem a fejemet és neztem egy videót. Egy olyan motívációs cuccot. Ahol Rick Hoyt a fiát vitte magával ezen a hosszú úton. Nagyon meghatott, végigbőgtem az egész videót. Akkor, ott, megfogadtam magamnak, hogy egyszer én ezt megcsinálom és Vasemeber leszek. Na ekkor még 130kg-voltam és esélye nem volt annak, hogy akár 5m-t is fussak, nemhogy 226km-t teljesítsek. :)

Na elég a bevezetőből. Tudom kicsit nyálas lett, de aki nem ismer, az is tudja, hogy honnan indultam. Na szóval: volt egy ilyen tervem, hogy 40 éves koromig márpedig én IRONMAN leszek. Ezt a blogot is azért csináltam/om, hogy mindenki lássa azt, hogy a földi halandó is képes extrém dolgokat elérni. Ha én megcsináltam, Te is meg tudod!

Leültem Terával megbeszélni, hogy szeretnék indulni Nagyatádon. Ekkor 2018-at írtunk. Nagy segítség, ha az ember mögött ott áll a családja. Mondtam , hogy nem lesz egyszerű, sokat kell edzenem, és ehhez az ő támogatása is kell. Tudtam, hogy ezt csak úgy tudom véghez vinni, ha keresek egy edzőt. Itt jön képbe az egyesületem a TriActo. László Nyárit már régebbről ismerem, így egyértelmű volt, hogy hozzájuk, és az Ő szakértelmükhöz fordulok. Nagy Gergely(Edzőbával) megbeszéltük, hogy mikor vagyok szabadnapos, mikor tudok edzeni. Bárki aki belefog ebbe a mókába, van neki egy tanácsom: MENJ EDZŐHÖZ!!! Hidd el megéri. Péter Schmidt ez neked is szól!

Reggelente korán keltem, mentünk futni Janos-sal még meló elött. Napi két ezdést nem olyan könnyű kivitelezni máshogyan. Persze, ha nem sokat dolgozol, akkor nincs para. Hát én nem ilyen vagyok. Az a mákom, hogy nem egy irodában ülök,bár ha ott seggelnék, akkor lenne időm szókeresőzni :P. A munkaidőm is viszonylag tud rugalmas lenni. Ez annyit tesz, hogy k@rva jó vagyok :D, nagyon gyorsan megcsinálom a melót, azt go home (irány edzeni). Most látom, ez még mindig a bevezető :D, elég lesz már. Térjünk rá a versenyre. Akit érdekel az ideút, az megtalálja a blogon :P.

Szerda. Megcsináltam az utolsó átmozgató kerékpár edzést. A vissza úton elterveztem, hogy elmegyek lemosom a bringát, áttörlöm, leolajozom amit kell és elrakom pihenni. Ez meg is történt, majd amikor toltam a kerót a helyére, hallom hogy valami nem stimmel. Szar hangja van, nyikorog. Gyorsan kivettem a kereket, szétszedtem darabokra. A csapágy, az a rohadt csapágy oda van, befog, megszorul. Hívom Gábor-t, hogy para van, tud-e segíteni? Mondta, hogy ugorjak át hozzá, ad egy hátsó kereket, ha az enyémet nem tudom megcsinálni. Odaúton bementem a bringa boltba, hogy ki tudják-e cserélni a csapágyat. Ha hozok belevalót, akkor igen. Szupi, 17 óra körül honnan szerváljak bele cuccost. Na mindegy. Lett kerék, másnap reggel csapágy, délutánra meg kész hátsó kerekem. Jobban is örültem neki, mert most vettem új szingót, meg hát csak jobb a sajáttal menni. Az idegeskedés megvolt, nem így terveztem az utolsó napokat. Jobban örültem volna, ha tudok lumpolni :P . Pénteken 10kor indultuk Nagyatádra. Elötte beugrottunk a Dechatlonba, elmentünk kajálni, szóval nem siettünk nagyon. Végre leértünk. Dunabogdány - Atád, hát nem egy köpésnyire van egymástól. :D Elmentünk átvenni a rajtcsomagot. Mászkáltunk az expo területén, pacsiztunk az ismerősökkel és elköltöttünk egy csomó pénzt a Nyúlcipőnél :D. Irány a szállás. Hívtam Tamás-t, hogy merre az arra. Olyan szuper kecót intézett nekünk, hogy csak na. Idén is együtt bandáztunk, pont úgy mint tavaly. Összerektam a csomagokat, bekevertem a frissítőket,(thx Enduraid) átbeszéltem a teendőket Tera-val. Megdumáltuk, hogy nincs B terv. Nem adhatom fel.Nem azért jöttem, hogy feladjam. Nem engedheti, hogy ne fejezzem be a versenyt. Hívott Edzőbá, vele is átbeszéltem a dolgokat, majd rákészültem, hogy eltegyem magamat pihenő fázisba. Meg kell mondjam, ez a hétvége nem csak a versenyről, hanem az érzelmekről is szólt. Rég bőgtem már ennyit. Folyamatosan kaptam a szívhez szóló SMS-eket(Köszi Gábor, Anna, Krisztián), üzeneteket, telefonhívásokat, nem bírtam, eltörött a mécses. ♥ Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan kedvelitek a lüke fejemet és bíztok a másnapi sikeremben. Köszönöm NEKTEK!

Szombat: 4:00-ra volt az ébresztő beállítva. Mondanom sem kell, hogy már a csörgés elött felébredtem. Nem túl sokat aludtam az éjszaka, vagy legalább is nem soknak tűnt. Kaja és pakolás után megindultunk Gyékényesre. Akkora köd volt, hogy azt hittem , hogy hirtelen október lett. Upsz lemaradtunk a versenyről. Na jó nem. Itt másmilyen a levegő, kicsit párásabb mint otthon. Az időjárás jónak tűnt. Nem fújt a szél, és a hőmérséklet is elfogadható volt, még. Petya már lent várt minket. Bedepóztam. Hangolódtam a versenyre. Izgultam. Elég rendesen. Nem hittem el, hogy ott vagyok. Olyan gyorsan eltelt ez az egy év. Ott álltam a gyékényesi tó partján és vártam, hogy eldörrenjen az agyú és megkezdődjön az én Leghosszabb napom. BUMMMMM! Ezernyi atléta kezde meg csatáját az elemekkel. Csak úgy “forrt” a víz a sok uszótól. Az elején nehezkésen ment a gyors úszás. Olyan sokan voltunk egymás nyakán, igazi Éhezők viadala volt. Egy kis idő múlva, végre át tudtam váltani gyorsra. Na jó, ez sem egy villám, de gyorsabb mint ha “bogdányi büszkében” harcolok az idővel. Egész jól éreztem magam a vízben, szerencsémre mellettem úszott egy srác mellben(ki hitte volna, hogy más is van itt), ő tudta az irányt, én meg követtem. 4026m-t mért az órám, az időm 1:40:41, ez hozzám képest javulás. Tavaly, ugyan itt, rövidebb távon(akkor 3800) úsztam ennyit. Irány a depó, öltözés és jöhet a bringa. Száznyolcvan kőkemény kilóméter, na jó egy kicsit kevesebb, mert valami blabla miatt lejjebb kellett rövidíteni a távot, de a szövetség jóvá hagyta. Indítom az órát, erre a pulzus pánt b@szik csatlakozni. Mondom magamba, szuper, egész végig pulzus alapján készültem. Ez van, megyünk “vakon”. Tekertem már annyit az utolsó időkben, hogy kb érzésre tudom, hogy mi a jó nekem. Mondjuk egy hideg sör akkor, ott jó lett volna. Néha kontrollként megnéztem az órámat, hogy mennyi az annyi, ez azért megnyugtatott.

Bent a shield a bukó alatt :(

Kb 50kilinél éreztem, hogy baromira fáj a fejem. Mondogattam is magamban, hogy ebbű baj lesz more. Furák ezek a hangok a fejemben :P Lazítottam a sisakon, de csak nem lett jobb. Észre vettem, hogy a gyerekcsináló sapim sildje bent maradt a sisak alatt. Kiszedtem és ................. háleúúúúja. Elmúlt a fájdalom. Téptem mint állat, na jó nem. Bazi meleg volt és az a rohadék szél mindíg szemből fújt. Arról már nem is beszélve, hát hogy is mondjam, de látjátok, hogy nem vagyok az a “karonülő fajta”. A tesiből mindig felmentett srác vagyok :D . Na vissza a bringához. Átraktam a kompjútert, hogy mutassa az emelkedéseket. Igazi sunyi pálya ez. 2-3-5%os az emelkedés. Ami nem olyan sok, de ez azt jelenti, hogy folyamatosan taposni kell a pedált. Szopacs :( Szóval nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Mindegy, beértem Nagyatádra. Végre megláttam Terát és Petyát. Gyorsan feltöltöttük a kulacsokat a saját ISOmmal, egy kis jég és mentem tovább.

Add a jeget gyorsan :)

Szuper, már csak 105km-t kell tekerni és lehet menni futni. 3db 35km-es kört kell tenni a település “körül” . Egész úton Odinhoz imátkoztam, hogy nehogy valami legyen a keróval. Egy deffekt, egy esés és vege mindennek. 120-30 körül elkezdett görcsölni a jobb combom, de úgy nagyon. Kicsatoltam a pedált, rázogattam a patám, de csak nem akart elmúlni. Le kellett szálnom a nyeregből. Nem volt más mint elkezdtem tolni a cangát és reménykedtem abban, hogy gyorsan elmúlik a görcs. Itt nem lehet vége a versenynek. Bedobtam gyorsan 2db sótabit , ittam rá egy kicsit és láss csodát, elmúlt és nem is jött vissza a verseny alatt. Utolsó kör is megvolt, elbucsúztam a pályától, megköszöntem a segítőknek a munkáját. Irány ki futni. Haha, érted!? Futni. Ez most nem egy hosszú brick edzés, hanem maga a valóság. Futnom kell egy maratont, ami testvérek között is 42km. Mikor “kiszaladtam” a depóból egész jó volt a mozgásom, nem fájt sehol semmi, még egész vidám volt a fejem. Legalább is aki látott azt kamuzta. :) Tera minden körnél ott várt rám és adta a megbeszélt frissítőket. Mondjuk sok minden nem kellett hideg cukros lötty meg sótabi. Fura így utólag bele gondolva, hogy egy ilyen hosszú versenyt, szinte csak folyadékon, meg sótablettán csináltam végig. Az első kör végén jeleztem, hogy hát ez hosszú lesz.

Fáradt voltam, de nem éreztem azt, hogy nem bírom tovább. Annyit vállaltam, amit tudtam hogy meg tudok csinálni. Sejtettem, hogy nem fogok végig futni. Ez van, én azért mentem, hogy végig menjek. Meg ha már befizettünk egy csomó lét, akkor élvezzük ki teljesen. Milyen az már, hogy 8-9 óra alatt végig daráljuk, azt elmegyünk haza :P . Szép lassan fogytak a körök. 8 kört kell futni egy 5km-es pályán. A hangulat óriási volt, a frissítő pontok szuperek. Viszont az időjárás, az nagyon brutkó volt, 37 fok árnyékban. A negyedik kör környékén csatlakoztam Bence-hez. Kb egy tempót toltunk. Megdumáltuk, hogy kitűzünk egy célt, addig futunk, majd séta. Ez be is jött, közte végig járt a szánk ,jó volt így, mert ment az idő és fogyott a táv. A nap szép lassan lement az égről és már nem volt olyan nagyon meleg. Ez látszott is a köridőnkön, mert már nem kellett annyi időt tölteni a frissítő pontokon a hűtéssel. Zsíír, száguldottunk tovább. Hol Viktor-ral futottam egy kicsit, hol egy pacsit toltam a Schmidt familynek. Tera is élvezte és küldte az energiapacsit:

Energia pacsi

Ismerősök mindenhol, TriPlan, 575, áááááá, hatalmas élmény. Egyre jobban közeledett a vége. Tudtam, hogy be fogok érni. 00:00-kor pályazár, addig be kell fejezni a versenyt. Azért matekoztam magamban, hogy legkésőbb 23:00kor ki kell mennem az utolsó körre. Eljött az utolsó kör. Mondtam a Zasszonynak: gyere velem, ezt veled akarom lefutni. 5km volt már csak hátra, az időm mint a tenger. Sötét van, már nincs olyan nagyon meleg, a tervet hozom, a hangulat fenomenális. Tera mesél közben, hogy otthonról Jani, meg az Öcsém folyamatos írt/beszélt és számolgatott, hogy mikor fogok beérni és, hogy ők ezt már kimatekozták. :) Elköszöntem a versenybíróktól a “csapattól”, és ráfordultam a célkapura. Ó Istenem, ez, hát ezt nehéz szavakba önteni, most is könnyes a szemem. Nehéz elmondani, hogy mit éreztem akkor ott. Megláttam Edzőbát és megköszöntem neki, hogy eljuttatott ide, és, hogy ezt sose fogom elfelejteni Neki. Péter Attila bemondta a nevem: Szabó Tamás IRONMAN, bravó Nitrotom. Erre vártam, ezért az egy mondatért küzdöttem hónapokon át. Tera ott várt és büszke volt rám, de nagyon, láttam rajta, ő is küzdött velem, értem, a kapcsolatunkért. Szeretem őt. ♥ Ilyen egy jó feleség. Közel másfél órával a szintidő elött beértem (15:09, 15:30at terveztem)

És, hogy milyen Ájronmennek lenni? Nagyon jó! Az utcán megállítanak az emberek, hogy gratuláljanak. Lépten nyomon gratulációkba futok, de nem érzem azt, hogy valami különleges lennék. Mitől lennék az? Attól, hogy olyat csináltam, amit esetleg más nem? Na és mi van akkor. Készülj fel Te is, légy alázatos, tiszteld a távot és éld át az élményt, hogy elmodhasd egy csettintés után: ÉN VAGYOK VASEMBER!

u.i.: Írhatnék ide egy rakat nevet,hogy kinek tartozom köszönettel, de félek, hogy kihagynék valakit és az rosszul venné ki magát. Akinek kellett, annak már megköszöntem.

Support Team :)

Sziasztok!

Ha, már hétfő (tudom, ha-val nem kezdünk mondatot) akkor ismét itt vagyok. Nem szabadultok tőlem. 
 Tegnap volt az utolsó napja, hogy teljesíteni lehetett, a terepfutas.hu legújabb agymenését, a Peaks-et. Ez egy olyan játék, hogy kijelölnek az adott hegységben 5 esetleg 4(Pilis) hegycsúcsot és ezt kell megkeresni. Kicsit olyan mint a geo-ládázás egybekötve futással.
 Idáig 3 hegységben, a Mátrában,a Pilisben és most a Budaiban kellett bóklászni. A múlt hónapban teljesítettük a 4Peaks of Pilist(video: itt), tegnap pedig a Budait. Erről hoznék nektek egy kis beszámolót, hát ha kedvet kaptok hozzá:

Szépek vagyunk na,ehhez nincs mit hozzá tenni :P

 Mivel én nem vagyok egy sztár navigációban, és "trollok élete" van a kezemben, így nem akartam egy ismeretlen, általam írt pályát lefutni. Még jó, hogy az embernek vannak terepfutós ismerősei, így sikerült egy faxa tracket szereznem egy pro atlétától.  

Föld, Magyarország, Nagykovácsi, 08:00, innen indultunk az óráink egyesítése után. Irány a Meszes-hegy. Szép szürke időnk volt, olyan mínusz 4-5 fok lehetett, a hó esett. Olyan igazi tereputós idő :D. Az a jó ebben a kihívásban, hogy a "csúcs kövek"-et tényleg meg kell találni. Nem csak úgy ott vannak a turista úton, nem botlasz beléjük. Kb 5kilire jelzett is az óra, hogy itt, bizony fel kell másznunk, mert amit keresünk az a hegy tetején van. Áhhh, ezt már szeretjük, ja nem, legalább is én annyira nem szeretem a dagi testem felvonszolni a "hegy" tetejére. Persze, ez megváltozik egyből mikor felérek. A látvány magáért beszél, ezt látnod kell. Ezt nem veheted meg pénzért, ide fel kell küzdened magad.  

Meszes hegyi fakereszt. Itt már vidámak voltunk,mert felértünk.

A kép nem adja vissza a látványt.

Ezt csak úgy itt hagyom :)

Kis evés és ivászat után elindultunk lefelé. Ez igen vicces volt. Az egy dolog, hogy az avarra leesett hó csúszott mint, ha zsírral lenne bekenve, de legálabb nem volt túl meredek. Á dehogy, azon gondolkodtam, hogy jobban jártam volna, ha hozok magammal egy popsi-tepsit. Sok helyen gatyaféken mentem lefelé :).
 Utunkat a Zsírhegy felé vettük. Menet közben egy Lunfonz csordával találkoztunk. Tudom, most furcsán nézel, hogy ma f@sz az a lunfonz, elárulom: muflun. Mikor a lányom kicsi volt, valamiért így hívta és ez rám ragadt. Jó ez ide falura, Pesten meg úgy sem nézik. Ezt a pontot találtuk meg a legnehezebben. Rendesen el volt rejtve az tuti. Erről nem csináltam fotót, a videóban benne lesz. Egy nagy kupac vasbeton csúcskő, ami elég romos állapotban volt :(
 Végre kisütött a nap, ez jót tett a hőérzetünknek.Kevésbé éreztük, hogy hideg van. Tettünk egy kis kitérőt a "nemtudommilyen" csúcshoz. Ez egy ősi indián temetkezési hely, állítólag a halott állatok szelleme visszatér, vagy sem :) Nem tudni. A kilátás szuper, a csúcskő itt is romos.

    Semmi extra.

Irány a Kakukk-hegy. Ez a pont is bent van a dzsungelben. Szerencsénkre, már jó sokan jártak előttünk, így könnyen megtaláltuk.
 Túl vagyunk a felén, időnk mint a tenger. a nap süt mi bajunk lehet. Gyerünk a Hárs-hegyre.Itt, egy vadászlest kellett megkeresni. Érezhető volt, hogy ez, biza közel van a településhez, mert nagyon sok volt az ember. Nem vagyunk mi hozzászokva ehhez. :) Na erről se csináltam képet :P , gondolom láttál már ilyet.
Utolsó csúcsnak a Kopasz-erdő-tető volt. Ez is egy eldugott, romos hegycsúcs, Semmi extra kilátás. Ezt is beletettük abba a bizonyos zsákba. Innen már csak az autóig kell vissza jutnunk. 

Mikor Ironmanek össze futnak az erdőbe. feat Nejlonman

 Ennyi lett volna a Mi píkszünk. Sokkal könnyebb volt mint a Pilisi kihívás. 30km, 5óra 10perc a havas erdőben. Kell ennél jobb vasárnap délelőtt? Ugye, hogy nem. Videó vágás alatt, úgyhogy azzal is sokkollak majd benneteket. 
Várjuk a következő kihívást, ami, ha jól értesültem a Vértesben lesz. 

Kezdjük ott, hogy 1000 éve nem írtam ide a blogra. Bocsi. Inkább a fészt erősítettem. Ha kíváncsi vagy mi történt ez idő alatt, akkor itt megteheted.

Nos, a nagy visszatérést kezdjük is egy jó kis cipő teszttel.

Jó ideig keresgéltem valami normális, megfizethető cipőt. Ekkor jött velem szembe a neten, egy extra kedvezményes, akciós cipő.Na, ez nem a címben szereplő volt :). Beleszaladtam a Sebességkereszt :D (direkt írtam így,nehogy hiszti legyen belőle)négyes széria, szélesített verziójába. Örültem neki mit majom a farkának. Van egy faxa lépőm, én leszek a magyar Kilian Jurnet.Hahaha. Még viccnek is rossz. Vidámságom hamar szerte foszlott. Bazi kényelmetlen. Folyamatosan fájt a sarkam benne, illetve a nagyobb kövek "átütöttek" rajta, így a talpam is odalett :) Értem én, hogy dagadt vagyok és nem az én súlyomra tervezték, na de akkor is. Kényelmetlen. Szerencsére a felső része jó sz@r anyagból van. 300kili alatt mind a két cipő külső oldala kiszakadt. Pff, Majdnem elsírtam magam. Egy kisnyugdíjas havi járandósága egy ilyen és nem bír ki legalább 800 kilométert?  Elfogadom, hogy fogyasztói társadalom vagyunk, na de akkor is grrrrrrrrr :( Szerencsémre a bolt, ahol vettem 2év garit ad a lépőre. Ezaz! Heuréka! Visszavittem és vártam, és vártam és vártam. Nem történt semmi. Mikor már egy picit idegesebben telefonáltam, érdekes módon kaptam is válasz emailt. Ahol leírták, hogy kb nem megfelelően használtam a cipőt, meg mosógépben mostam(kamu, nem mosom gépben), de, hogy lássam mekkora jófejek, levásárolhatom a cipő árát. Sütiiii. Már előre kinéztem ezt a cipőt. Utána kérdeztem a márka nagykövetnél, és eléggé meggyőzött a véleménye. Másnap már ott is volt boltban. Felpróbáltam és "beleszerettem".

És most jöjjön a teszt:

A picit hosszúra nyúlt bevezetőt mindenféleképpen le akartam írni. A SebességKereszt4W nem való mindenkinek, így nekem sem. Attól még Neked lehet, hogy bejön. Próbáld ki, használd és szeresd, ha úgy van. 
 Na szóval. Ez a cipő nagyon könnyű, még az én méretemben is, pedig nekem igen nagy a lábam :P. Szerintem kicsit nagyobb alapból a cipő mint mondjuk egy HOKA. Ebből elég nekem a 45-ös, abból 46 2/3-ot használok. A lábfejem mint egy tuskó, annak ellenére, hogy ez nem kifejezetten szélesített verzió, így is tökéletes. Valamit tudnak a Franciák :) Az, hogy mekkora a dropja, meg milyen anyagból készült,milyen habból, meg tudom is én miből, azzal most nem untatnálak, ha kíváncsi vagy, GOOGLE a barátod.
 Ha ránézel a cipőre ,nekem picit Hokásnak tűnik. Bár sokkal kecsesebb, nem olyan bumfordi. Látszik, hogy van benne csillapítás rendesen, egyenlőre nem éreztem, hogy nem lenne elég. A "ricnik" nem olyan nagyok, nem olyan agresszív mint a SebességKereszt4W-on, de teljesen jól alkalmazkodik a terepviszonyokhoz. Hogy mennyire gyors cipő, arról én nem tudok nyilatkozni, mert lassú vagyok és nehéz mint a sár. Azért lehet benne repeszteni.
Fűzője sima, kicsit vastagabb az átlagosnál. Nekem bejött, még egyszer sem kötődött ki magától. A cipőbe betűrve sem zavaró. Könnyű tisztítani, viszonylag nehezen ázik át, pedig nem vízálló. Van benne egy RFID tag, de ez nem tudom mire jó. Ájfonos applikációt nem találtam, droidosat meg nem kerestem :P Gondolom valami weboldalra visz. 

 Első tesztem mindjárt a 4PeakOfPilis -en volt. Mint aki most kezdi a futást, kapásból egy közel 30kilis túrán vetettem be. Ilyet NE csinálj. Kicsit paráztam, hogy mi lesz. Vagy nagyon jó lesz, vagy beszívom és egész úton nyavalyoghatok,hogy hogy lehetek ilyen buta?!? Szerencsém volt! Jó lett. Nem fájt semmim, nem éreztem a köveket a talpam alatt, nem csúszkáltam, nem estem pofára(amúgy de, mert én mindig elperecelek).Az igazi meglepi másnap reggel volt, mikor kikászálódtam az ágyból: nem fájt a talpam. Szuper! Jó haverok leszünk. 

 Csak, hogy mondjak valami negatívot is: a nyelve alsó része nem az igazi. Kicsit szúr, illetve a járóránc (ott, ahol gyűrődik lépésnél) nyom egy kicsit, lehet, ha többet futok benne majd belágyul és "elmúlik".  
Remélem viszonylag sokáig fogja bírni, a későbbiekben majd ápdételem, hogy mennyire harcolódik le.
Köszi hogy elolvastad.
 

Hol is kezdjem. Régi, nagy vágyam, hogy egyszer Ironman legyek. Erre gyúrok már egy ideje kisebb-nagyobb sikerrel. Járom az utam,na nem a macska köveset(néha azt is), hanem azt, amelyik Maga a cél. Minden év július utolsó hétvégéjén rendezik meg az Országos hosszútávú triatlon bajnokságot Nagyatádon. Itt nem csak a profiknak van helye, hanem lelkes amatőrök hadának is. Olyan júzerknek, mint amilyen én is vagyok. Tudtam, hogy idén még nem állok készen a teljes táv teljesítéséhez. 3,8km úszás, 180km kerékpározás és egy rövidke maraton (42km). Ezt csak azok kedvéért, akik nem tudnák, hogy miről is szól a Rákenrooool. Így merült fel bennem, hogy akkor párban kellene indulni. Meg is lett a nevezésünk, amit a munkahelyem az iData kft, intézet. Igazán rendesek, így nem kell egy tonna lét leperkálni nevezés gyanánt. :P Kezdetekben úgy volt, hogy Peti barátommal megyünk(akit innen a blogról ismertem meg), de sajna lesérült, így nem tudta vállalni a rá eső részt. Jött a B terv. Hívtam Jani kollégámat a telemarketingesnemcsináloksemmitcsakülökamonitorelött osztályról: Hé Dzsonesz, mit szólnál ha párban mennénk Atádon? Ő, hát, izé, LEGYEN, de neked kellene úsznod. OK, miért is ne. Jani, TRI múltja igen komoly, 1db sprint, a RiverMan-on :). Tekerni tud, futni meg pláne. Van sport múltja, nem úgy mint nekem :P. 

Telt, múlt az idő, közeledett a várva várt hétvégénk :) Pénteken, én már megkezdtem gigászi méretű szabadságomat. Összepakoltam mindent,majd 10 kor elindultam Jancsiért. Irány az M7. Leértünk. A szállásunk nagyon közel volt a futó pályához. Ez, azért nem volt hátrány :) Irány átvenni a rajt csomagot. Csalódottan vettem tudomásul, hogy se kulacs, se rajtszám tettkó :(. Elég szerény a felhozatal. Nem egy 575 Keszthely triatlon. Na mind egy,mit is vár az ember 40/50e forint nevezési díjért MUHAHA. 

Szombat reggel 4:00kor arra ébredek, hogy bazi nagy vihar tombol felettünk. Nem számít, Gyékényes odébb van :P, meg még korán is van. Öt kor felkeltünk, össze szedtük magunkat és megindultunk az úszás helyszínére. Végig szakadt az eső. Szuper! Jó lesz így versenyezni. Elsőnek az egyéni versenyzők rajtoltak el. ITT meg tudod nézni. Az a néhány perc míg elindul a tömeg,ahhhhhhhhh az nagyon kemény. Hallgatod Vangelis zenéjét, egyszer csak eldördül az ágyú és mind a 990 egyéni induló megkezdi a csatáját az elemekkel. 

Lassan mi következünk. Bementem a vízbe, uszikáltam egy kicsit. Próbáltam oldni a bennem lévő feszültséget. Jött a zenénk, és rajt. Elindultam. A víz nagyon tiszta, néhol szinte zavaróan tiszta. Két, egyenként 1900m ből álló kört kellett úszni. Jól éreztem magam a vízben. Jól is ment az úszás (magamhoz képest), mondjuk mióta tudtam, hogy nekem kell letolnom telibe, készültem is rá rendesen. Furcsa volt, hogy mikor megláttam a rajtkaput nem kifele mentem a depó irányába, hanem mentem még egy kört :P. Nem ehhez vagyok szokva, hanem a közép távhoz. Ott egyet kell csak menni.

Belecsaptam a második körbe. Űrdongó ismét a vízben :) Milyen érdekes dolog, bent a vízben egy csomót gondoltam a családomra <3 (pedig nem szoktam nyálaskodni, na de akkor is) 1ó40p idővel értem partot. Ez nekem nagyon , nagyon jó idő, így elsőre. Irány a depó. Csipet felraktam Janira és sok szerencsét kívántam neki. Míg ő teker, addig én visszament Nagyatádra és vártam, hogy megérkezzen. Meg is jött, de milyen gyorsan. 29km felett tekert a 75km-en. Átrakta a csipet a lábamra azt megindultam én is. Kb 1km múlva észrevettem, hogy a rajtszámunk rajta maradt. :( Ez elég nagy gáz, de csak nem lesz belőle probléma. Nem is lett. Éreztem magamban a csííít. Vitt a lábam, tapostam a pedált. Ettem, ittam rendesen, akkor mikor jelzett az óra. Ja ezt is tudja az órám(oltári nagy segítség) Frissítésnél, az ENDURAID-re bíztam magam. 20 percenkét 2db sótabi, kaja+pia. Jó volt, hogy nem voltam éhes és volt erő a lábamban.

3db 35km-es kört kellett brinyózni. A 105km-en 28km/ó átlagot mentem. Ez nekem ismét csak jó idő. Jól éreztem magam a nyeregben, jó volt a hangulat, kedvesek és aranyosak voltak a segítők. A víz mindig jéghideg volt a kulacsban, nem lehetett rá panasz. Mikor beértem a körforgóhoz Atádra, hívtam Petiéket, hogy jövök, készüljenek. Be a depóba, bringa lead, futás ki Janihoz, csip átrak, néhány szó, azt gyerünk. Tudtam, hogy Dzsoninak ez menni fog, pihent egy csomót és alapból jól tud futni, meg nem olyan dagadt mint én, bár most azért puffadt egy kicsit (hihi). Petiék remek szápportal vártak, a hideg kóla életmentő volt. Az első kört hamar letudta a veszprémi Kiscsávó. Én következtem. A futásban sem vagyok túl erős az tuti, hát ez meg is látszott :) 1 kör 5,250km, nem sok de bőven elég. Ebből kell 8at futni. Elején úgy volt, hogy 4-4, de éreztem, hogy nekem elég lesz csak 3. A második körömön már éreztem, hogy valami nem ok. A futásra nem maradt sótabim. Vagyis lett volna, ha nem hagyjuk ott a szállásunkon. Na mind egy, elmentem a pihenő időmben kunyerálni. :) Ilyenkor mindenki egy nagy család,ott segítünk a másiknak, ahol tudunk. Kitől sótabit, mástól sós kekszet :P . A 3. kör előtt ücsörgök a fűben, beszélgetünk, nézem az órám, készülök leváltani Janit, mikor felállok és a hasam begörcsöl. De úgy nagyon durván. Pánik hangulat, irány a budi. Mondom is Petiéknek, ha nem érek vissza, Jani menjen még egyet. Gondoltam, hogy nem fog örülni neki. De ez egy ilyen sport, ha menni kell, akkor menni kell. Nincs mese. Hatalmas szerencsém volt, mert pont a fordító előtt elkaptam és leváltottam Őt. Kimentem az utolsóra. tudtam, hogy nekem már vége, befejezem és ennyi. Elég zombi lehettem, kb mint mindenki más. Pacsi hegyek az ismerősökkel és idegenekkel, mosoly és ölelés, jókívánságok és buzdítások. Itt mi magunkkal versenyzünk és nem egymás ellen.Ezért szeretem ezt a sportot. Janinak volt még 2 köre, frissítésnek benyomott egy adag sült krumplit ami rendbe rakta a gyomrát. Nem volt más hátra, mint átfutnunk a célkapun.

  Néhány szám adat:

Úszáson elégetett kalória 1500, Kerékpáron 2900, Futáson 1500. :) 

Hol is kezdjem. Talán ott, hogy tavaly(2017) novemberben a Sapar BP maratonon a záróbuszon kötöttem ki :) Kicsit megviselt a dolog, hiszen a kudarc sosem jó. Kardomba azért nem dőltem.Nem vagyok az a fajta gyerkőc.  Felkészületlenül vágtam neki, de ezt akkor "még" annyira nem tudtam, csak sejtettem. Már azon a hétvégén eldöntöttem, hogy nekivágok majd ismét. Kapóra is jött, a Fuss Te is Akadémia egyénre szabott edzésprogramja a Maratonfüredi rendezvényre. 
20 héten keresztül, heti rendszerességgel kaptam a feladatokat. Kicsit furcsa volt így edzeni. Nem akkor mentem futni, mikor akartam, hanem ahogy a program diktálta. Mivel az edzéseimet már évek óta a TrainingPeaks programban vezetem, így Edzőbá látta, hogy mi a pálya. Miből kell főznie. :) Hihi(szarból várat). Ja, azt mondtam, hogy Edzőbá Lőrincz Oli volt? Aki nem tudná ki Ő, érdemes utána néznie, kikkel is foglalkozik. Nahhh, szóval, minden 7főn megkaptam az adott hétre való edzéseket. Ezeket feltöltöttem az órámra és nem volt más dolgom csak, hogy végrehajtsam a feladatokat. Elszánt voltam, mentem ha menni kellett. Az edzéseket egyből, munka után letoltam, és csak ezek után mentem haza. Néha a hátam közepére nem kívántam a futást. Mikor este kiszállsz a kocsiból, hideg van, fúj a szél, esik az eső, köd van és vár rád egy 1ó10p fejlámpás futás. Na, az megfizethetetlen. Néhány edzést kellett csak kihagynom, ha nem fért bele az időben. Betegség miatt nem kellett egyet sem.

1000el peregtek a napok, jöttek az edzések, mentek a kilométerek. Jó volt, hogy tudtam, hogy az adott napon mit kell edzenem. Viszont, amit nagyon nem szerettem az az, hogy kicsit besokalltam . Megölte azt a futás iránti "szeretetem", hogy jó lett volna csak úgy elmenni szaladni. Nem kell figyelnem a pulzusomra, hanem csak úgy "száguldozni" a naplementében :D. Szóval ez nagyon hiányzott. 

Pénteken már nem mentem dolgozni. Nem akartam a világvégére elmenni, meg visszajönni a verseny előtt. Pihenten akartam nekiesni a számomra legyőzhetetlennek tűnő távnak. A verseny gondolatától is késztetést éreztem arra, hogy meglátogassam a budit :D. Szuper, Kulabácsi Kopp-Kopp-Kopp. Elérkezett a nagy nap. Öcskóval mentünk le, ő volt a kísérőm. Megjöttünk Badacsonytomajra, innen vágtunk neki a távnak. Sütött a nap, de nagyon hideg volt. A szél jeges fuvallatokkal hűsített bennünket.Vártuk, hogy elrajtolhassunk. Arra jöttem rá, hogy egyre jobban utálom az embereket. Állt előttem két emberke, mindkét fülükben füles. Kérte a rendező, hogy vegyék ki az egyiket, nem tették. Szóltak vagy 3-4 szer, hogy baleset veszélyes, szedje ki.Nagy kegyesen kivette, majd amikor elfordul Árpi(Kocsis), visszarakta. Persze lebukott, remélem kicsit szarul érezte magát, mikor megint rászóltak, hogy ne nézze már hülyének a szervezőt. Ebből is látszik, hogy a triatlonosok mennyivel jobb fejek. Ott ilyen nincsen.Na mindegy. Egy kicsit bosszantott, hogy ennyire nem tiszteli valaki a versenyt, a távot, a rendezőt vagy a sporttársát.Sunyi egy pálya ez. Folyton emelkedik. Észre sem veszed, de mindig "felfelé" mész. :) Kicsit magas volt a pulzusom, nem tudtam szinten tartani. Ez már látszott a bemelegítő futáson. Azt vettem észre, ha reggel futok mindig magasabb, mint ha délután/este mennék. Haladtam szépen előre. Dombra fel, dombról le. Próbáltam okosan frissíteni. Félóránként tolni egy zselét vagy enni egy szeletet. Valahogy ez a szilárd kaja nemgyerebe. Inni High5 elektrolitos innit nyomtam. Visszagondolva nem csodálkozom, hogy a végére nem nagyon maradt szufla bennem. A 42km alatt megettem 2 zselét, és 3 bart próbáltam letuszakolni. Egyszerűen nem bírtam lenyelni, csak forgattam a számban, hiába ittam rá, nem akart lecsusszani. Ja, és volt még egy fél banán, ha jól emlékszem. Ez így nem sok, ha azt nézzük hogy 4150kaclt égettem el :P. 22-23 km környékénél Öcsi adott egy is kólát és letoltam mellé 2db sótabit (IAM). Mostanában leszoktam mindenféle koffeines innivalóról(kávé,encsiüccsi,kóla).Na, ez azért megtekert rendesen.A szénsav feltolta a cukrot a bucimba és megindultam mint egy versenyló. Ja nem! De azért jól jött, életmentő volt. Pontról pontra mentem. Igen,belegyalogoltam, na és akkor mi van? Mindig kinéztem magamnak egy célpontot, hogy addig sétálok, utána ismét futás. Ez valahogy működött.Beértünk Füredre, ekkor már tudtam, hogy bármi is történik, akkor is szintidőn belül beérek. Folytan az járt a fejembe amit Rebus mondott előző nap este: - Apuci, remélem most fog sikerülni, és nem úgy jössz haza, hogy nem tudtad megcsinálni <3 . 41km-nél már hallottam Péter Attila hangját a célkapuban, nincs mese be fogok érni. És láss csodát, beértem :) Persze volt egy pityergés, elérzékenyültem.Csak összejött, nem volt hiába az a sok edzés. Köszönöm a családomnak,hogy kibírta hogy "sosem" voltam otthon XOXO. Öcsinek, hogy segített. Edzőbának a tudását. A lábaimnak, hogy elvittek A-ból B-be. Ja és a Cofidisznek :DDDDDDD

Tök jó, hogy végre (vagyis már harmadjára) van télen is futó verseny. Ez végre nem egy szokványos utcai futi, hanem kicsit más. A Hungexpo, illetve a Kincsem park területén kell küzdenünk az elemekkel. Most tényleg küzdeni kellet. Előző héten még mondtam is Terának, hogy nem lesz túl jó, ha 15 fokban kell fussunk. Jobban örülnék, ha hideg lenne. És lám, vasárnap reggelre lesett kb 5cm hó. Mondjuk a városban szerintem kevesebb, de ez mindegy is. Meg kell mondjam nem volt túl meleg. :P Korán érkeztem szokásomhoz híven :) 8:15-től lehetett átvenni a rajtcsomagot.Az első és legfontosabb dolog a toi-toiok meglétének ellenőrzése volt :D 

Szép lassan jöttek az emberkék és kezdett megtelni a pavilon. Találkoztam ismerősökkel és jót dumáltam Futagergővel. Lassan beálltunk a megfelelő rajt zónánkba és vártuk hogy elstartolhassunk:) Hangosan szól a diumdisu zene, pumpálva ezzel a pulzusunkat(az enyémet nem :D ). A pálya 3 körből állt. Elsőnek egy 8km-es majd egy 5km és végül ismét a 8-as körön kellett fussunk. Most nem magyarázhattak az autósok, hogy ez a sok gyökér futó miatt le van zárva a fél város és nem lehet közlekedni. A pálya az Expo területén és a Kincsem park verseny pályáján volt kijelölve.

Igazi versenylovaknak érezhettük magunkat.A hó miatt nagyon csúszott az út. A legtöbb helyen ez a világ színű nyálkás "aszfalt" volt, ami még szárazon is csúszik, nem hogy hókásásan. Ahol nem ilyen volt, ott sár és dagonya. Kicsit SpartanRace-es volt. A hó kb végig esett, néhol fújt a szél. Igazi kis extrém félmaraton volt ez. 

Én nagyon jól éreztem magam. Jó volt látni azt a sok vidám embert, akik a hideg ellenére is ott volt. 

Van egy kis probléma. Nem is kicsi, hanem.......... NAGY! Válságban vagyunk. Eljutott oda a házasságunk, hogy azt nézzük egymásban, hogy hogyan tudunk kiszúrni a másikkal. 20 éve vagyunk együtt, jóban - rosszban, szegénységben,gaz.... na jó gazdagságban nem :) Na mind 1. Szóval, ott tartunk , hogy megint sokat edzem. Heti 5ször megyek futni. Mikor időm engedni, reggelente úszni. Közben bejátszik egy-két erősítő edzés is.  
Most már nem csak én edzek, hanem Tera is. Fejébe vette, hogy spártai harcos lesz. Elkezdett edzeni! Már nem csak fut, hanem burpeezik, dobálja a súlyokat, nyomja a fekvő támaszokat. Mászik a gerendán, tépi a vasat. Ezerrel készül az első Sprint távjára. 
Na, térjünk vissza a címhez. Szóval vesztettem. Elvesztettem egy kihívást. Egy burpee kihívást. Megbeszéltük november elején, hogy írjuk, hogy ki mennyi 4ütemüt csinál meg. A vesztes jól beszopja, vagyis beszoptam. A tét az volt, hogy aki veszít, az fogja a 16kg-s kettlebellt és felcipeli Visegrádon a Nagy Villám tetejére, majd csinál 30 burpeet. Ezt jól beszívtam! :D Így jártam, majd prezentálom, hogy megcsináltam és nem sunnyogtam el a dolgokat. :D 

 Ez elég csirkusz teljesítmény tőlem :D Terától viszont szép :) 

Hol is kezdjem mondókámat. Van itt ez a rövidke verseny, a BuapestMan Triatlon fesztivál. Egy olimpiai távú szösszenet, 1500m nyílt vízi úszás, 40km bringázás és 10 kili futás.Bárki számára teljesíthető táv. Jó kis nyárbúcsúztató mókának ígérkezett.Végül is az is volt, ja azt hiszem :P  Megint körbelengte a versenyt egy negatív hangulat, aki benne van a dologban, az tudja, hogy miért. Már a rajtcsomag átvételénél akadt némi probléma. Fészen feltettem egy kérdést az oldalukon, hogy mikor lehet menni a rajtszámokért, a mai napig nem kaptam rá választ. :( Egy kedves kommentelő írta, hogy elvileg ekkor+ekkor lehet átvenni. Odamentem, és hát nem adták oda, mondták, hogy majd másnap. Fasza. Elmentem másnap is, mondom mit akarok, odaadják a csomagot, majd közlik, hogy toljak oda egy ropit, mert a chipért letétet kell adni. WTF? Van saját sárga chipem. Sajnos nem használhatom, jött a válasz. ?????? Mondom, hogy az EvoChip csinálta a mérést és nem használhatom. Remek! Nem ezen az 1000-en múlik a boldogságom, meg amúgy is ott hagytam a végén jótékonysági célokra, na de akkor is. :( Szombati napon be kellett bumlizzak a városba, hogy a futós csomagomat letegyem a depóban, hogy másnap legyen mit a lábamra húzni.

Eljött a vasárnap. Korán keltem, szokásomhoz híven. Budi, kaja, budi, budi :) Csak a szokásos. Mivel a  Lupán volt az úszás,így nem kellett sokat kocsiznom. A víz minősége remek, tiszta és kellemes hőmérsékletű volt. Emlékszem gyerekkoromban, állandóan elzavartak a rend éber őrei, hogy itt életveszélyes fürdőzni. Most hogy belépőt szednek, már lehet úszni :) MUHAHA. Na mind 1. Kiértem, bedepóztam. Bandázás az ismerősökkel 1000-rel. Közös bemelegítés az 575 team-mel  

Nem sunyiztam el :D Ott voltam. 9:30-kor rajtoltunk el. Ekkor indították a férfi 35+os mezőnyt. Jó sokan voltunk. Ment is a karate rendesen.

Esélytelen volt az elején gyorsban úsznom, örültem, hogy nem csaptak nyakon. Ez már csak ilyen. Kerestem folyamatosan a lábvizeket, ilyenkor mindig gyorsra váltottam. Hamar elment az idő és már jöttünk is ki a vízből. Fel,egy hosszabb emelkedőn, majd be a D1-be. Hamar felpattantam a bringára és már téptem is tovább.Én amatőr elfelejtettem feltenni a vekkert a helyére. Pff. A kivezető úton lassan lehetett csak menni, mert egy gumiszőnyegen kellett haladnunk, így volt murva mentesítve a strand útja.Ki a Nánási útra, le a rakpartra. Éreztem, hogy ez jó lesz. Tapostam és húztam, húztam és tapostam. Az órám folyamatosan 30km/h feletti értékeket mutatott. Szuper. Megérte a sok szeles edzés. Rossz volt látni, hogy megint sokan bolyoznak. MIÉRT kell ez? Srácok magatokat veritek át. Tolom a pesti rakparton, erre egy tag beleáll a seggembe. Hallom, hogy a racsnija folyamatosan darál, tehát nem teker. Anyádat jössz a seggembe. Odapattintottam, lemaradt. Frissítési tanácsokért ismét az Enduraidot használtam. High5 és sótabi. Kell ezen kívül más? Persze hogy nem.

Beértem a Hősök terére, szerencsére a depó itt már rövidebb volt. Nem kellett annyit tipegnem a bringás cipőben. Hamar beleugrottam a futó csukámba, feldobtam a visort, lenyomtam egy zselét és vánszorogtam kifelé. Persze kapásból elb@szarintottam a dolgokat mert, rossz irányban akartam kimenni. Még szerencse, hogy HestegJancsika #gyonyorujanos ott volt és útba igazított. Ő , Andu kollégánkat várta, mert trióban nyomták a távot. 10 km volt már csak hátra, az első másfél kilinél, be volt szorulva a levegőm és egy kicsit nyomta a bordáimat. Van ez így, túléltem. A pálya vonal vezetése remek volt. 3db 3kmes kört kellett futni. A nagy része fák árnyékában húzódott ez azért nem volt rossz dolog. A frissítő pontok fenomenálisak voltak. Víz, kóla, Redbull, Iso, EnergyBar, banán, sós paradicsom( ez nagyon jó volt, mert a sótabikat persze a bringán hagytam, L ) , jéghideg frissítő szivacsok. Volt, hogy jégkocka úszkált a vizemben (Y). Minden egyes körnél pacsiztam ismerősökkel (köszi Gábor a képeket). Janival egymást cukkoltuk. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy annyira azért csak nem vagyok tré, ha nálam sportosabb, vékonyabb, látszólag jobb fizikumú sporikat előzgetek. Éreztem, hogy azért ez nem lesz olyan rossz eredmény. 3:00-3:15-ös beérkezést terveztem. Összejött. 3:10:30. Ezzel, az Országos bajnokságon a korcsoportomba 93. lettem. Meg vagyok elégedve ezzel a teljesítménnyel. Pozitív reményekkel vágok neki a 2018-as Hosszútávú Országos Bajnokságnak(3,8km-180km-42km). Cél: felkészülni, eljutni oda, végigmenni. Nagyatád jövök!   

EVOChip -es eredmény

GarminTrack

Egy egész jó verseny volt, eltekintve néhány dologtól. Az látszik, hogy pénzt toltak bele dögivel. A nevezési díj meg ehhez képest szinte gombok voltak. Verseny végén parádés visszatöltési lehetőségek várták a sportolókat. Kaja-pia, sör, redbull, masszázs. Kellemesen csalódtam! Jövőre? Majd meglátjuk. 

Huuuuuh, hol is kezdjem. Ez a verseny volt számomra az idei fő atrakció. Erre készültem kb az IMBP70.3 óta. Sokat hallottam, hogy milyen szuper verseny ez és nagyon szerettem volna ott lenni. A nevezések nagyon hamar elfogytak, de szerencsére még időben le tudtam adni az enyém. A támogatóm ismét belenyúlt a zsebébe és kiperkálta a dellát. KÖSZI :) Szuper! Ott leszek/leszünk. Gyorsan intéztem szállást, szinte gombokért. Egyedül készültem, edzőm nincs. A téli alapozás sokkal jobban sikerült mint tavaly. Tavasszal éreztem, hogy ez jó lesz. Jobbnak kell lenni! Ez egy olyan sport, hogy amit beleteszel, azt tudod kivenni belőle. Ha elkummantod az edzéseket, akkor majd jól beszopod. :D Sikerült ledobnom néhány kilót, ez pozitívan jött már Velencén is és reméltem, hogy majd itt is hasznát veszem. Könnyebb felcipelni a bálna testem a hegy tetejére, ha nem vagyok 1 tonna :D.

Pénteken hamar keltem, mondjuk sosem alszom sokáig. 4:50 az alap, ez most sem volt másképpen. Összepakoltunk, bringát felépítettem a kocsira és megindultunk a Balcsi felé. Be voltam már izgulva rendesen. Zökkenőmentes volt az utazásunk. Átvettük a szállásunkat ami nagyon szuper volt. Egy egész házat kaptunk. Kényelmes ágyak, hatalmas terek, ahhhhhhh kell egy ilyen kecó. Lementünk a versenyközpontba és átvettük a rajtcsomagomat. Itt jött a meglepi,egy olyan tatyó volt benne, hogy csak na. A türcsiről már nem is beszélve. Megnéztük a vizet ami nagy csalódás volt. Igazi ótvar. Itt a Duna nálunk 100szor tisztább. Arról nem is beszélve, hogy büdös volt. Na mindegy1. :(. Közben találkoztam egy csomó ismerőssel. Beszélgettem az Enduraid fejlesztőivel. Vettünk egy csomó High motyeszt. Persze a kölyöknek ehetnéke volt, úgyhogy elmentünk tápolni. Beugrott egy pizza(másfél, kell a ch feltöltés) és egy kis gyógysöröcske :P. Nagyon szépen meg van csinálva a park. Gördeszkások nyomják a bunnyhopokat, bringások minden felé, hatalmas vízi játszótér a kölyköknek.Király! Ilyet mindenhova. Tisztaság minden felé, jár a lájkrémeskenyér. Visszamentünk a kecóba és elkezdem összekészülni. Zacsik kirakva, rápakolva a belevaló holmi, nehogy kimaradjon valami is. A frissítési tervet többször átnyálaztam, nehogy elszúrjak valamit. A kormányra felragasztottam a sótabikat, ami akkor jó ötletnek tűnt, de erről majd később.Be volt kódolva, hogy mikor kell zselé a cucc mellé. :) Kicsit feszült voltam már estére, Tera szerint nagyon :) Az elalvás könnyen ment, de nagyon éberen aludtam. 5:30ra állítottam az ébresztő, de 4 kor már megébredtem. Kicsit még hetráztam, aztán elindítottam a napot. Elmentem klotyóra és ekkor tudatosult bennem, hogy egy vendég költözött a seggemre. Fasza! Jó lesz egy aranyérrel a valagamon leszenvedni egy féltávos versenyt. Összeszedtem a motyóimat, adtam egy csókot a családomnak és felpattantam a brinyóra. Legurultam a depóba. Már sokan voltak, mindenki csendben készülődött. Lepacsiztam egy csomó ismerőssel. Ilyenkor egy kicsit megnyugszol, oldod a feszkót. Beraktam a bringát , elvittem a zsákokat a megfelelő helyre. A Rendezők engedélyezték a neoprén használatát. Király! Ebben jobban úszok, picit jobban mint egy nyeletlen fejsze. :D Persze vazelin nem volt nálam, még jó hogy Zazi tudott adni, így megmenekültem a kidörzsölődéstől. Yess!

Már nagyon vártuk a rajtot. Elsőfokú viharjelzés volt érvényben. be volt borulva rendesen, lógott az eső lába. Végre elindultunk. 850 spori a vízben. Mivel a Balaton bokáig ér, ezért vagy 100-150 métert be kellet "gyalogoljunk". Ez nem valami kellemes érzés, hamar felkúszik a pulzusod, amit utána nehezen tudsz összekapálni. Jöttek a hullámok, de csak mentünk előre. Sokan voltunk egymás nyak, így óhatatlanul is verekedésbe kerültünk. Na mindegy, túléltem. Néha ittam a vízből, mert pont akkor vettem levegőt mikor jött a hullám :(. Olyan 1000-1200m körül elkezdett a bal bokám szarakodni (szokása).Fáj a segged, szarxik a bokád és előtted van még több mint 110km. Jó lesz ez :D.Végre kiértem a vízből, irány a zsákomért. Már a vízben elkezdtem a vetkőzést, hogy minél hamarabb megszabaduljak a fóka ruhától. Gyorsan felkaptam a bringás szerkót, elszaladtam a cangáért és téptem ki a depóból. A szél nem lett gyengébb, sőt, inkább erősebb. Nem egy kellemes pofaszélben, emelkedőnek feküdni :) A 90km-en 640 méter szintet kell megmászni. Az első 30km egész gyorsan elment, tudtam, hogy nem leszek egy torpedó, de "fogytak" a kilométerek. Negyvenöt környékén a felhők egyre csúnyábbak voltak,és elkezdett csöpögni az eső, ami később rendesen rázendített. Itt kezdem egy kicsit aggódni a kormányra ragasztott sótabik miatt. Atttti még mondta is, hogy meglátod elkap az eső és lesz baj. Hát lett is. A tabi elkezdett feloldódni, a só meg sikeresen rákerült a lábamra majd az eső szépen bemosta a hajlatomba. Azt vettem észre, hogy valami nagyon mar :) Még jó hogy volt nálam víz, így le tudtam mosni. Fogytak a kilométerek, egyre közelebb volt a depó. Kicsit már vártam, hogy futhassak. Beértem. Lepattantam a bringáról, beraktam a helyére és elvonszoltam puffadt testem a futó cipőmért. Előttem volt még 21 km. Elkezdtem futni, kicsit be volt szorulva a levegő a bordáim közé. Ez természetes dolog, hiszen órák óta görnyedve ültem a bringán. Hál'istennek ez hamar elmúlt és tudtam menni. A futókör gyönyörű helyen volt kijelölve. Keszthely belvárosán át, a Kastélykerten keresztül egyszerűen szuper volt. A frissítő asztalokon mindenféle finomság volt, víz, iso, kóla, paradicsom, zselé, sós süti. Tényleg, szavunk nem lehetett rá. Ja, és minden jéghideg volt! Ismét egy piros pont a szervezőknek! 10 kili-ig minden rendben volt. Gyomrom egész jól volt,annak ellenére, hogy nem sok szilárd táplálékot toltam be. Jók ezek a zselék, csak egy picit átverik a szervezeted. Üzemanyagként szuper, de tápláléknak szar (szerintem). Nincs térfogata és kong tőle a beled. :) Tizenöt körül rám jött a finghatnék. Begyújtottam a tüzelő rakétákat. :P és végre nem görcsöltem. Mikor kimentem a 3. körre, hallom a messziségből, hogy: hajránitróóóóóhajráapaaa. Hátranéztem és ott volt a családom. Terával megbeszéltük, hogy a futásra odajönnek, de Öcskó és Moncsi meglepetést volt:) Ez nagyon jól esett, tudtam, hogy itt vannak és várnak rám.. Ez olyan plusz enerdzsi. Már nem sok volt hátra, csak még egyszer ennyi. A szípkerek töltötték belénk a lelki energiát. Itt is köszönöm nekik a munkát! Igazi jó arcok!!! Mikor kimentem az utolsó körre, már fáradt voltam. Igen Jancsika, tudom többet kell edzenem a vázizmokra :P "Futottam" ahogy tudtam. Már nagyon meleg volt, idő közben kisütött a nap és felszálottapáva, ja nem a pára. Szóval meleg volt rendesen. Téptem a cél felé, ránéztem az órámra és láttam, hogy még meglehet 7 óra alatt, ha egy kicsit jobban szedem a csülkeimet. Célnak azt tűztem ki, hogy 6-sal kezdődjön a befutó időm. A pulzusom rendben volt. Hátra volt még 1-1,5km, nem akartam elengedni a dolgot, akartam a jó eredményt.Nem mint ha számítana, hogy mikor is érek be. A lényeg, hogy beérjek. A TriPlan-es csapat nagyon szurkolt, köszi,pacsi.  Befordultam a célegyenesbe, itt már mindenhol kék szőnyeg díszítette a célba vezető utat. Közeledtem a célkapu felé, Péter Ati már mondta a nevem. Még előzni is volt energiám. BEÉRTEM! B@szki, megcsináltam! Az időm 6óra55perc lett. Yess. Kaptunk szép befutó érmet és volt DIIIINNNNNNYEEEAAH! Ez megint csak piros pont. Tera, Rebi, Moncsi és Öcskó jöttek gratulálni. Nagyon jó érzés volt. Egy kicsit elfáradtam, gondolom ez érthető :) Na de itt még nem volt vége az eseményeknek. Mivel Tera is elkezdett futni, ezért gondoltunk egyet, ha már ilyen sportos hétvégén vagyunk, beneveztük Őt az iLoveBalaton Éjszakai futásra. Neki ez lesz/volt az első versenye. Nagyon be volt csokizva, ami érthető is, én is be voltam szarva az első versenyemen. Lassan jött a 21 óra. Beállítottam a rajt mezőbe. Tisztára idegállapotba volt kedves Móóni-ka :). Jöttek a jobbnál jobb zenék és láttam rajta, hogy oldódik. Elrajtoltak.1200 vidám futó. Az 5 km-es távon indult. 35 percet tervezett magának. Elmentünk a célig, kolompoltunk hajráztunk, toltuk a buzdítást a többi futónak. Egyszer csak megjelent Asszonypajtás! 31:22 alatt beért. Ez durván PB lett neki. Végig nagyon jól érezte magát, mosolyogva vidám érkezett meg a célba. 

Hát ennyi, ez az én kis történetem. Köszönöm a családomnak,hogy elviselnek mikor menstruálok. A támogatást az iDatának. A pacsikat az Ismerősöknek. Az 575 Teamnek a profi munkáért. A frissítést a High5-nak (remélem olvassák a bloggot, csak szólok kb 1000 kedvelőm/olvasóm van, hátha küldenek egy kis ezt meg azt :D ).  #szépmunka 

A hétvégén megrendezésre került az Extrememan sorozat első állomása, a Velence tavi 51.50 és olimpiai távú triatlon verseny. Én tavaly itt vesztettem el a szüzességem (TRI) :D. Idén is szívesen neveztem ide, főleg hogy a támogatóm állta a nevezés költségeit :) Köszönöm az iData kft-nek. Szokásomhoz híven korán érkeztem és átvettem a rajtszámomat. Idén, már csak érvényes TRI liszenszel lehet indulni. Ismét valami pénz lehúzás a júzertől :D.  Négyezer forint nem a világ, na de akkor is. Még jó, hogy leigazoltam egy csapathoz és az éves tagdíjban ez benne van.  Lassan kezdett megtelni a depó. Találkoztam ismerősökkel, haverokkal. Közben megjött Gabi és Atti, velük együtt szoktam reggelente edzeni az Újhegyi usziban. Mi vagyunk az USG az ÚjhegyiSwimGaxstas :D :D :DLassan elérkezett az idő a verseny rajtjához, 11:00 a lányok rajtoltak volna, de a viharos szél miatt akadt egy kis gond. Ohh fuck, lehet hogy duathlon lesz? Hatalmas hullámok csaptak fel. A víz hőmérséklet nagyon kellemes volt, de a méteres hullámok.............. durva. A pályát is széttolta a szél. A kerülő bolyát úgy kellet vissza vinni a helyére. Egy jó félórányi csúszás után csak el tudtunk rajtolni. Ott álltunk a napon, majd megfőttünk. Vártuk, hogy mi lesz. Úszunk vagy sem? Ez itt a nagy kérdés. És úsztunk, eldörrent az ágyú, ja neeeem, az nem itt van. :)  Nem volt valami kellemes dolog a méteres hullámokban vergődni. Szerintem megittam vagy egy liter vizet. Gyorsba szinte csak minimálisat tudtam vergődni. Annyira dobált a víz, hogy frankón hányingerem lett. Na mind1. Csak legyűrtem a dolgot :) 29 perc alatt kint voltam a vízből. Irány felvenni a bringát. A szél továbbra is gyilkolt bennünket. Valahogy mindig úgy fújt, hogy sosem hátulról :P Pedig jó lett volna. A pálya nagyon technikás, néhol extra szar minőségű, de ezt jelölik is felfestésekkel (piros pont a szervezőknek, vagy lehúzhatnak egy feketét?). Kicsit f@stam ,nehogy perecelés legyen. Mikor egy lejtős szakaszon tépsz lefele 59km/h val és látod a 30as sebesség korlátozó táblát az úgy kellemes dolog. A szél továbbra is tombolt. Néha sírógörcsöt kaptam, hogy nem elég ,hogy bazinagy emelkedők vannak de még a szél is pofánvág. Na mindegy. Sokan leszálltak a keroról és tolták felfele. Mondtam is magamban, hogy le nem szállok, max ha leesek róla :) Megérkeztem a depóba. Bedobtam a brinyót a helyére, leszenvedtem az órám a kormányról. Erre valamit ki kell találjak, mert ez így nem az igazi. Mondjuk nem mintha számítana nálam az a néhány másodperc amit a bíbelődéssel elszarok :) 

Nekiestem a futókörnek. Ez egy 2,5km-es pálya, ezen kell oda-vissza futni 2 kört. Itt már nagyon meleg volt. 31-33 fok körül mozgott a hőmérséklet, de a hajam még mindig ott volt a szeren :) :D. Pulzus rendben, gyomor úgyszintén.Tavaly ilyenkor már volt baj, most nem. Jó volt a frissítésem, toltam a sót rendesen. Pulzus rendben 155-165 körül tudtam tartani, ehhez 7:05 körüli km társult. Jó hát nem valami gyors, de legalább állandó. Nem volt beleséta, nem engedtem meg magamnak. Ez az egész szerintem fejben dől el. Jó persze fáradt voltam de vitt a lábam előre. Az elmúlt időben amúgy is sokat futottam ezen a tempón( Terát készítettem fel az első 5km-jére). Jött a befutó Gabi és Atti már ott volt és hangosan kérdezték: MI A F@SZ TARTOTT ILYEN SOKÁIG :P:D. Az időm sokkal jobb lett mint tavaly. Akkor 3:40p , most 3:26p lett. Én ennek nagyon örülök, sokat fejlődtem szerintem. Ha nincs ekkora tornádó, akkor talán még jobb időt tudtam volna menni. Ez van. :) Jövő7en Keszthely, országos középtávú bajnokság. Már várom.

És most jön a fekete leves! Értem én, hogy ez egy felkészítő edzés Nagyatádra és nem is verseny. Elfogadom, hogy nincs befutó érem :( OK, Rövid a bringa pálya, minimális frissítés OK, futókör is rövidke 10km, frissítés víz, iso meg zselé(ez mondjuk ok), Szerintem banán,szőlőcukor beleférne a keretbe 16 ezer forintért (ha előbb nevezel 11e). Ami nagyon nagy fekete pont, hogy nem zárt a pálya, strandolók hada kolbászol össze-vissza, a kerékpár úti részen meg kb mindenki.Bringázó családok, görkorisok, sétálók, és autósok. :( Na mind egy, ez van ezt kell szeretni. Na jó, kaptunk egy szép FINISHER pólót, ez tényleg jól néz ki.