Hol is kezdjem. Régi, nagy vágyam, hogy egyszer Ironman legyek. Erre gyúrok már egy ideje kisebb-nagyobb sikerrel. Járom az utam,na nem a macska köveset(néha azt is), hanem azt, amelyik Maga a cél. Minden év július utolsó hétvégéjén rendezik meg az Országos hosszútávú triatlon bajnokságot Nagyatádon. Itt nem csak a profiknak van helye, hanem lelkes amatőrök hadának is. Olyan júzerknek, mint amilyen én is vagyok. Tudtam, hogy idén még nem állok készen a teljes táv teljesítéséhez. 3,8km úszás, 180km kerékpározás és egy rövidke maraton (42km). Ezt csak azok kedvéért, akik nem tudnák, hogy miről is szól a Rákenrooool. Így merült fel bennem, hogy akkor párban kellene indulni. Meg is lett a nevezésünk, amit a munkahelyem az iData kft, intézet. Igazán rendesek, így nem kell egy tonna lét leperkálni nevezés gyanánt. :P Kezdetekben úgy volt, hogy Peti barátommal megyünk(akit innen a blogról ismertem meg), de sajna lesérült, így nem tudta vállalni a rá eső részt. Jött a B terv. Hívtam Jani kollégámat a telemarketingesnemcsináloksemmitcsakülökamonitorelött osztályról: Hé Dzsonesz, mit szólnál ha párban mennénk Atádon? Ő, hát, izé, LEGYEN, de neked kellene úsznod. OK, miért is ne. Jani, TRI múltja igen komoly, 1db sprint, a RiverMan-on :). Tekerni tud, futni meg pláne. Van sport múltja, nem úgy mint nekem :P. 

Telt, múlt az idő, közeledett a várva várt hétvégénk :) Pénteken, én már megkezdtem gigászi méretű szabadságomat. Összepakoltam mindent,majd 10 kor elindultam Jancsiért. Irány az M7. Leértünk. A szállásunk nagyon közel volt a futó pályához. Ez, azért nem volt hátrány :) Irány átvenni a rajt csomagot. Csalódottan vettem tudomásul, hogy se kulacs, se rajtszám tettkó :(. Elég szerény a felhozatal. Nem egy 575 Keszthely triatlon. Na mind egy,mit is vár az ember 40/50e forint nevezési díjért MUHAHA. 

Szombat reggel 4:00kor arra ébredek, hogy bazi nagy vihar tombol felettünk. Nem számít, Gyékényes odébb van :P, meg még korán is van. Öt kor felkeltünk, össze szedtük magunkat és megindultunk az úszás helyszínére. Végig szakadt az eső. Szuper! Jó lesz így versenyezni. Elsőnek az egyéni versenyzők rajtoltak el. ITT meg tudod nézni. Az a néhány perc míg elindul a tömeg,ahhhhhhhhh az nagyon kemény. Hallgatod Vangelis zenéjét, egyszer csak eldördül az ágyú és mind a 990 egyéni induló megkezdi a csatáját az elemekkel. 

Lassan mi következünk. Bementem a vízbe, uszikáltam egy kicsit. Próbáltam oldni a bennem lévő feszültséget. Jött a zenénk, és rajt. Elindultam. A víz nagyon tiszta, néhol szinte zavaróan tiszta. Két, egyenként 1900m ből álló kört kellett úszni. Jól éreztem magam a vízben. Jól is ment az úszás (magamhoz képest), mondjuk mióta tudtam, hogy nekem kell letolnom telibe, készültem is rá rendesen. Furcsa volt, hogy mikor megláttam a rajtkaput nem kifele mentem a depó irányába, hanem mentem még egy kört :P. Nem ehhez vagyok szokva, hanem a közép távhoz. Ott egyet kell csak menni.

Belecsaptam a második körbe. Űrdongó ismét a vízben :) Milyen érdekes dolog, bent a vízben egy csomót gondoltam a családomra <3 (pedig nem szoktam nyálaskodni, na de akkor is) 1ó40p idővel értem partot. Ez nekem nagyon , nagyon jó idő, így elsőre. Irány a depó. Csipet felraktam Janira és sok szerencsét kívántam neki. Míg ő teker, addig én visszament Nagyatádra és vártam, hogy megérkezzen. Meg is jött, de milyen gyorsan. 29km felett tekert a 75km-en. Átrakta a csipet a lábamra azt megindultam én is. Kb 1km múlva észrevettem, hogy a rajtszámunk rajta maradt. :( Ez elég nagy gáz, de csak nem lesz belőle probléma. Nem is lett. Éreztem magamban a csííít. Vitt a lábam, tapostam a pedált. Ettem, ittam rendesen, akkor mikor jelzett az óra. Ja ezt is tudja az órám(oltári nagy segítség) Frissítésnél, az ENDURAID-re bíztam magam. 20 percenkét 2db sótabi, kaja+pia. Jó volt, hogy nem voltam éhes és volt erő a lábamban.

3db 35km-es kört kellett brinyózni. A 105km-en 28km/ó átlagot mentem. Ez nekem ismét csak jó idő. Jól éreztem magam a nyeregben, jó volt a hangulat, kedvesek és aranyosak voltak a segítők. A víz mindig jéghideg volt a kulacsban, nem lehetett rá panasz. Mikor beértem a körforgóhoz Atádra, hívtam Petiéket, hogy jövök, készüljenek. Be a depóba, bringa lead, futás ki Janihoz, csip átrak, néhány szó, azt gyerünk. Tudtam, hogy Dzsoninak ez menni fog, pihent egy csomót és alapból jól tud futni, meg nem olyan dagadt mint én, bár most azért puffadt egy kicsit (hihi). Petiék remek szápportal vártak, a hideg kóla életmentő volt. Az első kört hamar letudta a veszprémi Kiscsávó. Én következtem. A futásban sem vagyok túl erős az tuti, hát ez meg is látszott :) 1 kör 5,250km, nem sok de bőven elég. Ebből kell 8at futni. Elején úgy volt, hogy 4-4, de éreztem, hogy nekem elég lesz csak 3. A második körömön már éreztem, hogy valami nem ok. A futásra nem maradt sótabim. Vagyis lett volna, ha nem hagyjuk ott a szállásunkon. Na mind egy, elmentem a pihenő időmben kunyerálni. :) Ilyenkor mindenki egy nagy család,ott segítünk a másiknak, ahol tudunk. Kitől sótabit, mástól sós kekszet :P . A 3. kör előtt ücsörgök a fűben, beszélgetünk, nézem az órám, készülök leváltani Janit, mikor felállok és a hasam begörcsöl. De úgy nagyon durván. Pánik hangulat, irány a budi. Mondom is Petiéknek, ha nem érek vissza, Jani menjen még egyet. Gondoltam, hogy nem fog örülni neki. De ez egy ilyen sport, ha menni kell, akkor menni kell. Nincs mese. Hatalmas szerencsém volt, mert pont a fordító előtt elkaptam és leváltottam Őt. Kimentem az utolsóra. tudtam, hogy nekem már vége, befejezem és ennyi. Elég zombi lehettem, kb mint mindenki más. Pacsi hegyek az ismerősökkel és idegenekkel, mosoly és ölelés, jókívánságok és buzdítások. Itt mi magunkkal versenyzünk és nem egymás ellen.Ezért szeretem ezt a sportot. Janinak volt még 2 köre, frissítésnek benyomott egy adag sült krumplit ami rendbe rakta a gyomrát. Nem volt más hátra, mint átfutnunk a célkapun.

  Néhány szám adat:

Úszáson elégetett kalória 1500, Kerékpáron 2900, Futáson 1500. :)