Érdekes dolog ez. Mikor nem sportoltam, csak ettem, ültem a gép előtt és híztam és híztam a max mozgás annyi volt, hogy lementem a boltba valami nasiért. :) Abszolút nem hiányzott egy percre sem. Egyszerűen nem érdekelt. Néha elmetűnk sétálni, benéztünk a cukiba vagy a mekibe. Gyerek koromban persze lent lógtam az utcán, ment a banda. Bringa, gördeszka vagy kutyasétáltatás, ment a banda 1000-rel. Milyen fura dolog ez, hogy felnőtt korunkra elmarad. Sajnos. Aztán van a ki ráébred, van aki nem. Nekem sikerült. És függővé váltam. Szerelmes lettem a mozgásba. A kihívásba, a szenvedésbe (igen az eleje szenvedés, meg azért közbe is néha) sikerült megfertőzni a családomat is (hála az égnek).

Mióta itt a jó idő, egyszerűen nem bírok a seggemen ülni. Tegnap(vasárnap) reggel elmentünk futni Terával és Rebussal(ő bringán kísér minket). Ebéd után már pattantam is fel a keróra és mentem tekerni. Szükségem volt arra, hogy kiköpjem a tüdőmet az erdőbe.

És, hogy jól esett? IGEN. Elfáradtam? Kellemesen. Néhány óra alvás/pihenés után újra ki mentem az adagomért. Futócipő és HAJRÁÁÁ :) Te mennyire vagy függő?