Elvesztettem szüzességem, szidott anyám......... ja ez nem az :). Naszóval most, hogy az esemény elcsitultak és van egy kis enerdzsim , meg már annyian b@szogattak, hogy meséljek , hogy mi volt vasárnap, írok néhány sort.

Eljött a nagy nap, amit már régóta vártam. Első TRI versenyem. Az ahol végre megtörik a jég és azt csinálhatom amit szeretnék. Úszhatok, kerékpározhatok és futhatok. Mindezt egyszerre vagyis egymás után, mint a nagyok. 

Elkúrtam. Erre akkor jöttem rá mikor felültem a bringára, de ezt majd később. Korán érkeztem olyan 7:45 körül már lent voltam Velencén.  Rajtszám átvét, bringa betol a helyére. A 36-os szám volt az enyém ezt az evocsip oldalán követni lehetett onlány. Találkoztam sok-sok ismerőssel, olyanokkal mint én, akiknek ez volt az első triatlon versenye. Gáspár Ferivel az éremtartós "sráccal" (nagyon jó fej, örülök, hogy megismerhettem személyesen), Maróthy Lacival. Velük végig pacsiztunk a futókörön.

Úszás: Neoprémben mentem a vízbe, ami jó döntés volt , mert csak 20 fokos volt. 11:10-kór elrajtoltunk. Gyorsban kezdtem, furcsa volt, hogy nem látom a medence alját. Durrrrrrr jött egy tacsli. sokan voltunk egymás mellett. Ez egy ilyen sport, benne van a pakliban :) No para, mellben folytattam tovább. Iszonyt messzinek tűnt a bója. Vissza váltottam  gyorsra, hogy haladjak :). Nyomom neki majd felnézek, azt sehol senki, sikerül elúsznom a többiektől és a helyes iránytól. Na mindegy ezt is meg kell tanulni. Ki a vízből be a depóba.

Bringa: Beértem a depó, ruha le. igen ám de nem ártana megtörölni a lábam. Aha, a türcsi a táska alján. Kivesz, persze nem bírtam kicibálni. :) Amit negatívként tudnék felhozni a versenynek, az az , hogy nagyon kevés hely volt a depóban, így nem lehetett rendesen kipakolni. Na mindegy. Nekem úgy sem az idő, hanem a táv teljesítése volt a cél. Egy gél betoltam az arcomba. Szerencsétlenkedtem a cipővel. Felpattantam a bringára, végre tekerés. Az órámat nagy nehezen sikerül felrakni a helyére, végre minden rendben volt. Gyerünk. 2-3 km után jött a fekete leves. Iszonyt emelkedők. itt jön a hátrány, hogy hátul nem egy hegymászó áttételem van, meg hogy dagadt vagyok :P. Na mindegy is legyűrtem. tudta, hogy az emelkedő után jön a lejtő :) itt volt hogy 69.8-cal téptem. Hatalmas élmény. Próbáltam odafigyelni a folyadék bevitelre erre az órám figyelmeztetett, hogy igyak. Menet közben benyomtam egy zselét. Az idő egyre melegebb lett és a nap előbújt a felhők közül. 

Futás: Ismét a depó. Bringa letámaszt, cipő csere, sapi fel, sótabi be azt góóó. Aha igen :) meg ahogy azt szeretné az ember. Éreztem, hogy ez lesz életem egyik leghosszabb 10 km-je. Az is lett. Igen belesétáltam. Lehet szánalmas, de megtettem. Azt néztem, hogy nálam sokkal sportosabb tagok ugyanúgy belesétáltak, így nem éreztem magam szarzsáknak :) Egy zselét betoltam az első fordítónál. kicsit szédültem, kicsit hányingerem volt és ÉHES voltam. Fáradt voltam, nagyon melegem volt. Folyamatosan pacsiztunk az ismerősökkel. Ráfordultam a célegyenesre, Péter Attila már bemondta nevemet és gratulált a sikeres célbeérkezésemhez. Remek érzés! Szuper, és leírhatatlan. Fenomenális.

Amit elszúrtam, az az hogy nem ettem rendesen a verseny előtt, közben is keveset. Ezt meg kell tanulni :)

Köszönöm mindenkinek a gratulációkat, a CSALÁDOMNAK, hogy elviselnek, ha hisztis vagyok. Köszi. Folyt köv :) :) :)