Mikor 2020 augusztusában hazajöttünk Nagyatádról, Tera megjegyezte, hogy: "Olyan kár, hogy idén nem indultál!" Na, nekem sem kellett több, írtam is Edzőbának, hogy essünk neki és kezdjünk el felkészülni a második Ironmanre. Itt még minden szépen és örömökkel telin indult.

Októberben, egy családi szentendrei bandázás után Rebus panaszkodott, hogy fáj a feje, kótyagos és nem érzi jól magát. Tera erőteljes fejfájásra és a szaglása elvesztésére panaszkodott. F@sza! Szevasz covidka, már csak te hiányoztál. Mondanom sem kell, hogy pár nap után én sem éreztem semmit, és egy kis hőemelkedés és levertség tüneteivel átvészeltem. Néha a szívem körűl ugyan szúrt egy kicsit, de nem volt vészes. Szuper, túl vagyunk rajta, legyen ez bármi is. Szépen teltek a napok, múltak a hetek, majd márciusban megkaptuk az első oltásunkat. Nem vagyunk vírus tagadók, de ha el lehetett volna kerülni, inkább nem kérünk belőle. Nem volt különös mellékhatása, csak a pulzus-tempó párost vágta haza.Mindegy, túléltük. Végre kezdett normalizálódni a helyzet, majd megkaptuk a második szurit. Gyűlültem, ismét ugyanaz a levertség, kedvtelenség és a teljesítményünk brutális visszaesése. Mondjuk, lehet az sem használt, hogy az oltást követő 3. napon nyomtunk egy terep félmarcsit. Ez olyan szarul ment, hogy itthon, egy óráig feküdtem a padlón és a világomról nem tudtam. Ezt is túléltem, elpusztíthatatlan vagyok :D, na jó egy kis hőemelkedés az azért hazavág. :P Folyamatosan azt álmodtam, hogy nem fog menni, el fogok bukni. Terának nem mellesleg a verseny előtt hetekig rossz érzése volt, amit nem rejtett véka alá. Ez azért nem a legjobb omen. Szóval edzettem tovább, de valahogy nem éreztem a jedit. Egy dolog kattogott a fejemben: TEDD, VAGY NE TEDD, DE NE PRÓBÁLD. Sok-sok dolog nehezítette szerintem mindegyikünk felkészülését. A folyamatos lezárások, bezárások, tilalmak, lelkileg engem teljesen tönkre vágtak. Nem tudtam hova tenni ezt a sok szemetet amit ránk öntöttek. Remélem, már nem kell majd ezekkel újra szembesülnöm. Ezeket csak azért írtam le, hogy tudjátok az előzményeket.

Augusztus, PÉNTEK 13!!! Dunabogdány, Föld

Nem vagyok babonás, de ez most bejött. Rakom fel a bringát a kocsira, nem megy, folyamatosan szerencsétlenkedem, összekenem a felsőm, áááááá tiszta idegbeteg vagyok. Próbálok lenyugodni. OK. Minden bent a kocsiban, indítok, nem indul. Mondom ilyen nincs. Akku lemerült. OK. Sikerült beindítani. OK.  Az már meg sem lep, hogy pl a goprot otthon hagytam :D (akkuból persze volt 2db is a táskámban), pedig még vissza is mentem a lakásba. Na mindegy, ilyen ez a popszakma. Autópálya természetesen kuka, milyen is lehetne pénteken Balaton irányába. Nagy nehezen leértünk, volt vagy négy óra az útidő, egy igazi örökkévalóságnak tűnt. Kezdtem egyre jobban betojni. Azon morfondíroztam, hogy: Vajon fog-e sikerülni? Edzettem-e eleget? Fogyni fog...., ja azt nem :P. Végre taliztunk Smiciékkel és Csizi femmmmmilivel, kis feszültségoldásnak betóltunk egy korsó sört a versenyközpontban. GyözdlemagadJanit meg jól széttrollkodtuk. Jó hangulatban telt az este, időben le tudtam feküdni. Nyolc órakor már vízszintben voltam, hamar el is aludtam.

Augusztus 14. Szombat, Gyékényes és még mindig a Föld

Itt vagyunk a gyékényesi bányató kristálytiszta vizű partján. Itt van sok száz triatlonista. Itt vannak a családtagjaik. Itt van az a rengeteg meló amit beletettünk a kalapba. Itt van minden, ami egy tökéletes naphoz kell. Szuper a hangulat. Pacsizunk a barátokkal, készül néhány fotó a csapattal. Megöleljük a szeretteinket és felkészülünk egy hosszú, hosszú utazásra (nekem meg pláne nagyon hosszúra).

Petya - Nitro - Csizi 

Itt bőgtem el magamat először

 Itt meg szerintem Tera 

Átszellemülve állunk a rajtzónában, A mindeki által rommá hallgatott playlist utolsó száma közeledik. A hangulat a tetőfokára hág, eldördűl az ágyú és kezdetét veszi az utazásunk. Utazásunk az ismert ismeretlenbe.

 Utolsó pacsi Petyával

Idén is 3 kört kellet úszni úgy mint tavaly. 2019ben mikor az első IronMant csináltam, csak kettőt, igaz az hosszabb volt. Nem gond, még jól is esett egy kicsit kiegyenesedni. Milyen érdekes, hogy anno 1óra 41perc 20mp-t, idén 1óra 41perc 21mp-t úsztam :D Nem vagyok egy nagy Hosszúkatinka, de ezzel az idővel is a középmezőnyben vergődtem ki a tóból. Irány a depó, hamar hamar a bringára. Minden szuper, még hűvös van, a szél sem fúj. Ez az, ez kell nekem. A tempóm egész jó, 30 körülieket tekerek és nem hiszem el, hogy itt vagyok. Természetesen megint elbőgtem magam. Én ilyen kis síros vagyok, tomboltak bennem az érzelmek. Aki nem volt még itt, az el sem tudja képzelni milyen egy ilyen utazás. Ajánlom, próbáld ki, szuper érzés. A bringapályának több hátránya is van. Egy igazi sunyi, kilómétereken át emelkedik, folyamatosan tekerni kell, nincs idő a lazsálásra. Szerencsétlenségemre feltámadt a szél, és az én kis habtestem ezt nem lájkolja. Itt már rendesen veszítettem a sebességemből. Ez van, a fizikát nem lehet meghazudtolni. Habtest+meleg+szél=szar átlag. Tudtam, hogy ezen a versenyen, nem hogy nem fogom megdönteni az elöző időmet,de örülni fogok, ha szintidőn belül beérek.Kezdett fogyni a nagykör 90km-je, innen már nincsen sok hátra, csak 3x30kilcsi. A frissítésem szuper volt. Kaptam sört, bár alkoholmentes volt, de sokat segített. A sótabit úgy tóltam, mintha M&M's lenne (14db a bringán).

Eszter a papparazzi :)

Mögöttem 3,8km úszás és 180km bringa, már csak egy maraton. 8 kör. 8 szor 5,25km. 5kmet lefutni nem sok. Ha átmozgatni megyünk is többet futunk. Most, valahogy egy örökkévalóságnak tűnt. Tervezgettem az időmet, hogy s mint legyen, de nagyon nehezen gyarapodtak a megtett kilóméterek. Volt olyan kör, ami teljesen kiesett. Nem emlékszem rá. Lehajtottam a fejem, néztem a térburkolatot és mint egy zombi a WalkinDeadből kóboróltam előre. A sebességem is megegyezett az övékkel :D.

A support: Petra - Eszter - Rebi - Orsi - Tera - Lívia

A frissítés is szuper volt. Kóla,sótabi és dinnye(lé), ezek adtak nekem erőt és mindent lebíró akaratot.:P Köszönöm mindenkiek a buzdítást, a jó szót, a pacsit. Jól esett nagyon. Köszönöm a :"Nitro nagyon jó a mozgásod, ne hagyd abba, csak menj előre", vagy a "Nitro nagyon jól nézel ki, egyben vagy". pff Képzelem milyen jól nézhetek ki, ebben a tri mezben, amúgy is úgy nézek ki, mint egy teliszart búvárruha. Egy igazi felejthetetlen élmény az ExtremeMan drive. Szuper volt, hogy idén egy nagy csapat tagjaként versenyezhettem. Jó hozzájuk tartozni. Köszönöm Team Tri Trend!
 Alapvetően én csak hét körben gondolkodom. 7 kört kell megtennem, az utolsó már a miénk. Teráé és az enyém. Ez idén sem volt másképpen. Eljött az utolsó kör, az utolsó tánc ideje. Keringőre kértem a Szerelmem, és nekiidultunk az utolsó 5000 méternek. Próbáltam futni, nem ment. A talpaim teljesen elhaláloztak.Minden egyes lépés olyan volt, mintha tűt szúrnának belé. Már csak pár száz méter volt hátra, esküszöm a tömeg tombolt, akkora ovációt kaptam, hogy áááááááááááááááá, még most sem fogom fel. Ekkor elém tárult a Valhalla kapuja és megérkeztem Odinhoz. :) Ismét IRONMAN lettem. 

Ez lenne az én kis történetem a második IronManemről. Köszönöm, ha elovastad. Köszönöm Terának és Rebusnak, hogy elviselték a sok edzést. Köszönöm az edzőmnek Nagy Gerinek, hogy ismét eljutatott a célig. Köszönöm az iData kft-nek támogatást. Köszönöm Eszternek és Petyának a mindent XOXO.Köszi Atesz a sok terepfutó edzést. Írhatnék még nagyon sok nevet, de nem szeretnék kihagyni senkit. Ezért itt hagyok egy nagy KÖSZÖNÖMöt, ha idáig eljutottál akkor ez NEKED is szól. 

Szintidőn belül beértem, igaz egy órával lasabban mint a múltkor