Ezer éve nem írtam a blogba semmit. Nem is volt kedvem hozzá, meg inkább fészen lógok mint itt. De........, jó tudom,de-vel nem kezdünk mondatot:), most eljött az idő, család sziesztázik én meg irkálok egy kicsit:).Sokak beszámolóját olvastam már és gondoltam megírom az enyémet.
Reggel 5:30 ébredés, anya elment dolgozni, nem tudok aludni. Ez van, nem vagyok egy nagy alvó, de most jól jött volna egy picit több szunya. Rebus is felkelt, szokásos reggeli teendők, bandázás a boltba, meg ilyenek. Eljött az a nap amit már nagyon, de nagyon vártam. Március óta számolgattam a napokat. Megdumáltuk Anyával, ha hazajön, elmegyünk csavarogni egy kicsit,shoppingolunk. Be is mentünk a városba, de valahogy nem találtam a helyem, vártam, hogy menjünk haza. És igen elindultunk, mondom Terának, hogy nézzünk már ki a szigetre és vegyük át a rajtszámot. Mikor kiértünk, márt fülig ért a szám, pár emberke már kint volt,akik építgették a "fészküket". Hazaértünk és Uckó látta rajtam, hogy már nagyon mennék vissza. Hát jól látta, ismer már vagy 1000 éve.Pakolás és GOOOOOOOOOOOOOOO!
19 óra körül ki is értem, parkolót simán találtam. Egyből a DK banda közepébe pottyantam:) Segítettem sátrat építeni. Na jó nem, csak leszúrni a cöveket.
Nagyon jó volt a hangulat, ment a sztorizgatás és megismerkedtem egy csomó kedves és jófej emberrel, akikkel ezelőtt csak virtuálban beszéltem. Kipróbáltam a Krankinget, ami nagyon jó volt. Telt, múlt az idő, egyre jobban izgultam és mondanom sem kell, Kulabácsi kopogtatott, de sz@rtam rá :). Izgulós vagyok, olyan érzésem volt, mintha vizsgáznom kellett volna valamiből. Közben megérkezett a váltó társam Eduscho :) akinek még egyszer köszönöm, hogy beugrott "kedvesjófejismerősöm" helyére. Most már együtt volt a "MinDKettőDunai" futó team.
Még több emberkével ismerkedtem meg, azért nem akarok neveket írni, mert nem szeretnék kihagyni senkit! Lassan közeledett az éjfél. Sorakoztunk a rajtvonalnál.
Ahogy elindultunk minden jó és minden széppé vált, már nem kellett ku....nom.:) Toltam a köröket, tettem egyik lábam a másik után. Csak úgy Suhantam :). Azt beszéltük meg hogy óránként váltjuk egymást. Az első részben 5 kört toltam, ez 10km(na jó valamivel kevesebb mert a váltópont a csipcsiripp előtt volt). 57perc:XXmp. wow hát ez nagyon jó volt. És cseréltünk. Elmentem pihizni egy kicsit meg inni. Én nem tudom, de ott valahogy sokkal gyorsabban múlt az idő. Mentem szurkolni a többieknek és figyeltem Edinát, hogy hol tart.Következett a második órám, tudtam, hogy ez gyengébb lesz mint az előző, így, hát kértem, hogy ha nem gond, akkor most is 5kör után cseréljünk. 1óra 5perc és egy újabb "10"-es befigyelt. Na ez már nem volt olyan jó mint az előző. Mentem, toltam ahogy tudtam, de éreztem,hogy fáradt vagyok. Ez a kör 2 óra körül kezdődött. Álmos voltam. Jól esett hallani a sok buzdítást: - Nyomjad!!!! - Gyerünk Tom!!!! - Hajrá Köcsögök. Ez sokat dobott a hangulatomon.Odabent rendben volt minden. Általában 17km körül szokott jönni egy kis rityi-rotty. Nem tudom mitől van, de ha túl jutok rajta, akkor minden OK. Most, már igénybe vettem a frissítő pontot is , ahol ittam egy "kis" ISO-t ami olyan rosszul esett, hogy azt hittem kiugrik a rókakoma :). Nem kellett volna, inkább a víz, mint ez a kék lötty. Megint Edina jött, Visszamentem az ideiglenes fészkembe, amit a kocsiban talált melós cuccokból építettem. Szokott lenni nálam hálózsák, természetesen most, nem volt:(. Nyújtottam egy kicsit és kicseréltem a felsőmet. Tudtam volna örülni egy zuhanynak :). Kulabácsi verte az ajtót rendesen. Felkerestem a klotyót, egy pillantást vetettem a rá és azt mondtam hogy inkább besz@rok. Az volt a szerencsém, hogy összefutottam Ninával és megmutatta, hogy hol is van a WC. Mikor kijöttem, pont akkor érkezett meg Dina, kérdeztem, hogy tud-e még egyet futni? Mondta hogy nem, és kezembe nyomta a rajtszámunkat:). Megkezdtem a 3.órámat. Három teli kört szerettem volna, ez 6km, már boldog lettem volna, ha sikerül.Mi az hogy sikerült, ment még egy. Éreztem, hogy ez már csak olyan túlélősen megy nekem. A 7. nél kezdtem zombi lenni. Ilyen sokat még nem futottam. A legtöbb 21km volt amit egyhuzamban lenyomtam.Kocogtam, vonszoltam puffadt testemet:) na jó azért nem. Bandáztam a többi futóval,toltam Ádival és a többiekkel. Ez az "órám" 4 teli kört ért, így lett összesen 28Km-em! YUPPIÉÉÉÉÉÉÉÉÉ. Váltottunk és érzékeny búcsút vettem a pályától. Euforikus állapotba kerültem, leguggoltam és elmerengtem az érzésben. Olyan volt, mit amikor egy buliban jó a ........ :D. Átöltöztem és visszamentem bandázni a váltópontra. Buzdította a többieket és tartottuk bennük a szuszt, hogy kibírják az uccsó órát. Közben megjött a bundáskenyér és a hideg tejeskávé, hát ez életmentő volt. A nap közben felkelt, furcsa volt, hogy világos van.:) 6:00 megszólalt a kürt és vége.
Rengeteg élménnyel és energiával gazdagodtam! Nagyon jó volt! Köszönöm a szervezőknek, a futóknak, a segítőknek és mindenkinek aki ott volt! Jövőre ugyan itt :)
U.I.: A tombolán majdnem megnyertem a fődíjat, PirosKetteAladár ez volt nekem Béla helyett. Na mind egy,majd beszélünk a Jézuskával,a győztesnek külön gratula, hogy felajánlotta a nyereményét.További képek itt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dalit · http://dalit.blog.hu/ 2013.08.17. 18:23:44
Húúú, pontosa ezt éreztem én is az utolsó váltásom után. Donna Klára
p.s örülök, hogy találkoztunk, és megismerhettelek.
csaksimannitro 2013.08.18. 21:14:38